Végtelen utazás / Endless travelling

KIRÁLYI...

Az esernyős ház

Szép házikó

Ilyen az első benyomás

Első találkozás Barcelonával

A diadalív alatt

Kikőtői kikapcs

Kikőtőből pálmaligetbe

A szórakoztatóközpont

A kikőtő hivatala

Papagájsoron (rengeteg papagáj, és nagyon hangosak)

Látvány a stégről

18. sz-i tengeralattjáró (a lukakból itélve nem sokáig maradhatott vízmentes)

Kikőtő

A cápa gyomrában (ez az akvárium bejárata)

Tenger pláza (a Duna pláza után szabadon)

Az óváros

Óvárosi terecske

Tengerben, ott a szárazon az aranybálna

Incsi-fincsi vizecske

Csápol a Paella

Sagrada Familia

Gaudi ház

Gaudi háztető

Gaudi folyosó

Gaudi belső udvar

Tudósítás

No comment...

Monostor falain belüli lakóház

(ajánljuk Papa figyelmébe: széldeszka design)

Monostor kertje (Ezek a fák is tele vannak színes papagájokkal, olyan hangosak, hogy a saját hangunkat alig hallottuk)

Monostorba vezető út

A jómódú és a kevésbé jómódú határán

Déli pu.

Na ez nem a gazdag negyed, és abban laknak!

Oromzat 1.

Gaudi stílus

Poble Espanyol

Poble Espanyol - kis kézműves falucska a városban

Kilátás a kis falucskából

Kis falucska temploma

Kati kedvence: mandarinfa!

Olimpiára készült 1992-ben

Tapas bárban

Érdekes gyümölcsök a piacon, aminek méga nevüket sem nagyon tudtuk

Na szóval a pacal ehhez képest szerintem kispiskóta...

Gombatömegek - szárítva

A szállodánk

Charlerona, azaz Charleroi-Barcelona-Charleroi járat. 30, mert a 30. születésnapomta ünnepeltem ott a párocskámmal kettesben ja meg másik néhány millió emberkével ....
Október 12-n hajnalok hajnalán indultunk. Peti lepett meg szülinapom alkalmából egy Barcelonai kiruccanásra. Egykoron, majdnem 20 évvel ezelőtt jártam ott gyerekként, de semmire nem emlékeztem. Akkoriban még csak a strandolás érdekelt, és még meg is voltam sértődve, hogy a felnőttek már megint városnézésre invitálnak. Girona reptérre érkeztünk, reggel. Kellemes meleg fogadott. A kabátot levehettük, egy rövidujjúban kényelmesen elvoltunk. Jól esett ez a kis napsütés. A Ryanair Girona repteréről busz vitt minket egy óra alatt Barcelona belvárosába, az Északi Pályaudvarra. Onnan elsétáltunk a városban. Időnk még volt, hogy a hotelba megérkezzünk, úgyhogy megreggeliztünk valami gyorsban, és csak nézelődtünk.

Már első látásra lenyűgözött a város. Azok a bérházak valami mesébe illőek. Hasonló a pesti körúthoz, de sokkal szélessebbek az utak. Nagy terek, van hol lélegzethez jutni magunkba szívni az isteni tengeri levegőt. A hideg télből érkezett testünk csak úgy bizsereg. Minden oromzat látszik, és élvezetes a látvány. Érdekes, hogy az oromzatok mindegyikén ott van a kiálló gerenda, amely a költöztetős csörlőhöz szükséges. A gazdagabb negyedekben ezek is díszes kovácsoltvasból, vagy éppen aranyozott díszítéssel állnak ki a falból. A kisebb utcák bűbájosak, kis sikátorok, de a maguk varázsával. Persze azért a maga spanyol mentalitásával ötvözött katalán városkába éppen ugyanúgy betört Kína, mint bárhova máshova a világon. És nincs Barcelonában olyan hely, még a szegényebb kerületek sem, ahol az ember félelmet érezne, vagy azt, hogy nincs biztonságban. A zsebeseken kívül más sérelem nem nagyon érhet. Maximum egy egy felajánlás a La Rambla-n, hogy durvábnál durvább drogokat vegyél, és mindezt teljesen természetesen, faarccal a csendőr mellett. A szállodában nagyon kedvesen fogadtak. Mosolyogva, de problémás angollal felvilágosodtunk, mert hogy a kézzel-lábbal kommunikálás nélkül másképp igen nehézkesen ment volna. Ezt csak azért találtam furcsának, mert addig mindenki kiválóan beszélt angolul. A szállodában lepakoltunk, és mivel útközben már betértünk egy gyors étterembe enni - na ez hiba volt - átöltöztünk, felkerekedtünk és elsétáltunk La Ramblan, le a kikötőig. Közben megannyi élmény. Állat kereskedők, pénzkereső képzőművészeti egyetemisták, vagy éppen lelejmolni kívánó mindenféle mutatványosok. Síró kisbaba, 18. századi hölgyikék, sárkányok, tündérek, vicces figurák, wc-ből kilógó üzletemberek, prortrékészítők, és még annyi minden, hoyg fel sem lehet sorolni. Igyekeztünk arra koncentrálni, amiért itt voltunk: a városra, gasztronómiára és egy csöppnyi kultúrális élményre. A belváros csak sétálva élvezhető. Első napunk az óváros felfedezésével telt. A megannyi kis templomocska, terecske. Meglátogattuk a kikötőt, élveztük a kilátás, a tengerpartot és a vizet. Sokan leszólítottak, így már reflexből azt válaszoltam, hogy "Sorry, I only speak English." Egy szegény angol turista kért meg, hogy fényképezzem le a tengerben, és mikor ezt elhadarta, neki is csak visszaválaszoltam ezt. Aztán amikor nézett rám, mintha még nem látott volna fehér embert, rájöttem, hogy nem érti mit akarok tőle... A fénykép jól sikerült. Visszafelé a szállodába esernyős ház mellett mentünk el, és megbeszéltük, hogy a La Ramblat megnézzük esti kivilágításban is. Átmentünk a Placa de Catalunia-n, a Spanyol Központi Bank terén, a hatalmas szökőkutak mellett. Utat törtünk magunknak a galambok rengetegében, majd néhány perc és vissza is érkeztünk. Egy jó habos forró fürdő, szauna, medi majd ismét nyakunkba vettük a várost. Ittunk egy Sangriat az éjaszaki La Ramblan, aztán visszavonultunk pihizésre. Másnap reggel megreggeliztünk a szállodában és gyorsan megvettük a Sightseeing buszra a jegyet. Az első megállóhely számunkra a Gaudi ház volt. Barcelonában minden Gaudi, eddig nem tudtuk miért. Gaudi század eleji építész volt, valami fantasztikusan újat alkotott. Keze nyoma Barcelona minden fontosabb épületén ott van. Építészetének lényege a természetes és praktikus. Csőházban lakott, de olyan szellőző és természetes fény rendszert alkotott, hogy nem a volt a háznak olyan pontja, ahova természetes fény és friss levegő ne jutott volna. A design és a színvilága is érdekes. A ház minden apró részlete tökéletesen tervezett és kivitelezett. Az utolsó ecsetvonásig. Saját víztározó, olyan kémyényrendszer, ami szelőzik, nem ázik be és a füstöt sem nyomja vissza. Forradalmian új. Peti meg is jegyezte, hogy aki ennyit dolgozott egy ház tervezésén, az nem sok időt töltött a gyerekeivel. Pedig volt neki öt gyermeke. Egyszóval a Gaudi ház nagy élmény. Ezek után a sokkal gigantikusabb, Barcelona jelképeként ismert Sagrada Familia templom nem tett olyan mély benyomást. Láttuk, megnéztük, de őszintén szólva egyikünket sem vett le a lábáról. Töménytelen mennyiségű turista, és ráadásul halálhozó szobrók lógtak a falakon. Kicsit bizarr egy templomnak. Utunk a Pedralbes monostorba vezetett. Már maga a séta nagyon kellemes volt, és középkori - de nyugalmat árasztó - környezet fogadott. Megnéztük a Güell palotát, majd irány a számomra különösen érdekes látvány: a focistadion és az FC Barcelona. Sajnos focimeccsre nem volt időnk, de láttuk a 98 ezres stadiont, és a klubot. Az ottani fickó szerint a stadion nagyon ritkán működik nem telt házzal. Viszont azt is el kell ismerni, hogy más a focikultúra. Mindenki - kisbaba, nagypapa - megy a meccsre. Nincs verekedés, hanem baráti örömködés. Ez nem mindegy! Játék az egész! Komoly játék, de mindenki játéka! Ezzel a mésodik napi városnézésnek vége is lett. Sietnünk kellett, hogy miért is? Várt a szülinapi ajándékom! Flamenco és Opera Est, a La Rambla egyik színházában a Teatro Poliorámában. Gyönyörű volt. A táncosok és az énekesek is. Este még megvacsoráztunk egy TAPAS bárban. Lévén hogy két gasztronómiai dolog volt,a mit ki kellett próbálnunk, és abből az egyik a Tapas volt, meg kellett ismernünk. Na Tapas ide vagy Tapas oda, igazából kicsi falatok, mindenféle. Nem az étel a Tapas, hanem a módja, ahogy felkínálják. Sok kicsi- amivel kb. egy magyar férfiember tuti nem lakik jól. Na a másik gasztronómiai különlegesség a Paella. Ezt a kikőtőben egy nagyon kedves és kellemes tengerparti kis étteremben ettünk, bocsánat, ettem. Peti nem szereti azz ilyen ismeretlen lutrikat, Maradt a steaknél. Úgy gondoltam, ha Paella, akkor már legyen tengeri kütyüs. És amit kaptam: rizses hús rákokkal, kagylókkal. Ott integettek nekem a csápjaik a tányérban. Harmadik napunka kék útvonalon telt. Megnéztük a királyi palotát, az El Poble Espanyol falucskát és vásárolni mentünk Barcelona nyóckerébe. Na itt tényleg olcsó minden. Csak ide a turisták nem mernek elmenni. Mi a Józsefvárosi piac után azonban sima eset volt. Visszajutottunk a kikőtőbe, megnéztük az igazi strandot, ott a McDonald's piknik csomagunkkal kiültünka homokba és meguzsiztunk. Az esténket még bóklászással és pubokkal töltöttük, aztán búcsút vettünk a La Ramblatól és visszamentünk egy rövid alvásra. Reggel korán megkerestük a reptéri buszt, vártunk egy kicsit és irány haza gyerkőceinkhez, hoyg vigyünk nekik egy kis meleget....